Surprise

... mellesleg Máté az ebédszünetben megnősült.

Jól hangzik, mi?! Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez csak a kevésbé fontos polgári volt. Folytatás télen.

Holiday

Egy klassz hetet töltöttem Prágában. Köszönet Tinának, aki vendégül látott, meg Mesinek, aki elkísért. Sokat buliztunk, egy pár emberke ismeretségével gazdagabbak lettünk. Tina remek szakácsné. Ja és köszi Honza neked is, hogy megosztottad a fészkedet velünk.

Prága gyönyörű és nagyon otthonos kis hely. Kár, hogy az angol nem elég, ha az ember le akarna telepedni. Tinus próbálkozik a cseh nyelvvel, legalább olyan nehéz, mint a magyar. A közlekedés, még az éjszakai is magasan übereli a BKV-t. 5-8 percnél többet nem nagyon kell várni se buszra, se villamosra, se metróra. A belvárosban szinte minden gyalogtávon belül van. A csehek nagy része elfogadható, vagy magasabb szinten beszéli az angolt. Sokkal jobb az arány, mint itthon.

Ha tehetem, megyek még biztos.

 

Dublin viszont érdekesen indult. Ania, akit eddig a barátomnak gondoltam, egy cseppnyit átvágott. Mióta tudtam, hogy megyek folyamatosan beszéltünk róla, hogy az első két estét nála töltöm. Persze többször bejelentkezett, hogy már nagyon vár, jó lenne, ha már ott lennék, és persze kijön a reptérre. Na, hogy nem jött, azon már meg sem lepődtem. Egy két órát elpöcsöltem a reptéren a Starbucksban. Megetettek, megittatak. Kikérdeztem mindenkit, mizujs. Majd indulás befelé a városba. Aniat persze végig hívtam, estig ki volt kapcsolva. Majd amikor bekapcsolódott hívott, hogy gond van a szállással, de intézkedik. Én éppen a könyvesboltban múlattam az időt, gondoltam jobb, ha túlesem a shoppingon mielőbb, aztán indulhat a buli, meg a maratoni csacsogás. A negyed órán belül viszahívlak egyesek szótárában azt jelenti, hogy másfél óra múlva hívj. Mikor már teljesen elegem volt az immáron könyvekkel megrakott 20 kilós retikülöm cipeléséből, feladtam és leroskadtam egy bevásárlóközpont közepén egy padon. Sikerült nem kevés próbálkozás után elérnem Aniat. Akkor már éreztem én, hogy itt baj van. 5 perc múlva személyesen is elmondta, hogy a szállással gond van, őket is kirakták (most éppen egy maláj arccal pörög, ki tudja mi van köztük), így egy ismerősnél lesznek. De holnaptól tuti lesz hely, meg hív du kettőkor. Én még mindig hittem neki. Aznap estére úgy nyolc tájban kezdtem szervezkedni, végül Zsoltiék, Orsi tesójáék befogadtak egy estére. Ott álltam a buzinegyedben, ahol találkoztunk és azon gondolkoztam, mi a csöcsöt keresek itt Dublinban. Meg potyogtak a könnyeim. Persze elsírtam minden bánatom, bedobtam egy cidert és egy kicsit szebb lett a világ. Éppen a Hamesh Magyarországra jön sztorit kezdtem mesélni, mikor az emlegetett szamár feltünt az utcán. Sikerült vele életemben másodzsor is találkozni. Az esélye a nullához konvergált már. Persze neki is elpanaszoltam szomorú történetem, nyugtatgatott, minden jó lesz és nála is aludhatok. Aha, persze.

Másnap zuhogó esőre virradtunk, nem is tudtam a balettcipőmet vagy a papucsomat vegyem fel. Balettcipő lett, egészen az első shopping centre-ig. Ott beszereztem egy csizmát. Mire a foglalatosságokkal végeztünk, már verőfényes napsütés. Remek.

Mondanom sem kell, Ania nem hívott, így a következő estét Balázsnál és a srácoknál töltöttem Swordsban. Köszönet neketek is! Sok cider, sok csacsogás. Jó kis este kerekedett. Másnap punny meg dvd. Anianak sms-t küldtem és számtalanszór hívtam. Semmi válasz. Na itt kezdtem feladni, hogy valaha még hallok felőle. elég nehezen hiszem el még most is, hogy ezt megcsinálta velem. Fél évig együtt laktunk, együtt buliztunk. És ezek ellenére még mindig úgy érzem, hogy nem küldeném el a jó k..a anyjába, ha mégis jelentkezne, pedig rászolgált.

Du Balázzsal bementünk a városba Sonay-jal a török kollégánkkal találkozni. Nagyon megörültünk egymásnak. Megiszogattunk egy pár sört, cidert, aztán elindultam Deeyahoz, akinél az aznap estét töltöttem. Azért annyira nem vicces dolog a 20 kilós batyuval vándorolni mindenfele.

Cucc lepakol, dugi cider kibont és indulás bulizni. A szombat este nagyon jól sikerült. Egy csomó volt kollégám eljött táncolni. Zárásig bírtuk. Vasárnap reggel Deeya összes kis lakótársa arra várt, hogy felkeljünk (úgy dél fele) és reggelit készíthessenek nekünk. Nagyon édesek voltak ezek a csepp kis mauríciuszi srácok. Aztán felkerekedtem és áthúztam a cókmókomat Orsihoz és Niallhez.

Lepakolás, majd vissza a városba. Albertel meghívattam magam egy estebédre, már ki voltam éhezve a főztjére. A du-t együtt töltöttük, megint megértékeltük az Ania sztorit. Náluk, ha lehet, még jobban kihúzták a gyufát.

Este Niall egy amcsi kolléganőjével iszogatás, majd húztam a lóbőrt másnap délig. Összecsomagolás, ki a reptérre, ahol be kellett áldoznom a salsa szószomat, hogy a szemlötyimet, a parfümömet, meg egyéb likvid anyagokat becsempésszek az airside-ra.

Utólag is nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített. Szar dolog szállásért kuncsorogni.

Asszem, most egy darabig nem megyek Dublinba.

Íszterke

Ma Íszterke is elhagyta a bázist. Egy kicsit úgy érzem, hogy másodszorra szakadok el Írországtól. Mintha a másik felem most költözne el onnan. Elég furcsa érzés. Persze, ha abból indulunk ki, hogy egy ágyban aludtunk egy évig... Na de ez már egy kicsit félreérthető lehet, úgyhogy mégsem feszegetem. Nem tudom, ő mennyire könnyen vált székhelyet, de minden esetre új kalandokba vág Ámerikában. Majd ma megtudom tőle a Sajnosbatáron.

Emellett meg próbálom meggyőzni magam, hogy azért maradt ott egy jópár haversrác. Kollégák, lakótársak, no meg a tancsibácsi a suliból, aki mostanában eléggé beindult levelezés ügyileg, és mindenképpen azt akarja megtudni, hogy mikor megyek vissza, meg mi a telefonszámom, meg msnem. De azért Eszter volt a biztos pont, ez tény.

A következő évekre tervezett látogatási célpontok (nehogy elfelejtsem): Kijevben Krisztina, Eszter valami kis faluban Dél-Carolinában, Franciaországban Alexa, Prágában Tinus, Monacoban Pít - a sorrend változtatásának a jogát fenntartom!

update: Mátét meg Svájcban fogom meglátogatni.

Csak erős idegzetűeknek!

Na azért itthon is történnek dolgok (a reffiakötőhöz hasonlóan). Gombi például megtanult futópadot használni. Én csak támogatni tudtam az ötletben. Épp itt volt az ideje. Ma-holnap 18 elmúlt. Mint Tinus, aki sztár lett. Na nem egy magazin címlapján, de egy hasonlóan fontos futkorászós rendezvényen! Gyere haza gyakrabban!

Ilyenkor meg majd magyarázom, hogy nem kell aggódni, ez veleszületett.

 

Délibábok

Folyamatosan látom magam körül azokat az embereket, akikkel együtt éltem Dublinban.

Nyilván nem szellemket látok. Már utánuk szólnék, hogy hello, aztán észreveszem, hogy nem, ők nem is azok. Aztán persze tudatosul, hogy mit keresnének itt. Legtöbbször Neringat a litván és Arkaitz-ot a spanyol supervisoromat vélem felfedezni a budapesti tömegben, de már az egyik kedvenc török kollégámat a Eating Placeből is behalluztam. És rögtön eszembe is jutott, mit szokott mondani: hi nice people, gorgeous! De valahogy nem jut eszembe a neve. Megvan!!! Sonay, jelentése Last moon, crescent. Nagyon szerettem vele dolgozni, ennyire pozitív életfelfogású emberrel még soha az életemben nem találkoztam. Mindig kedves volt mindenkivel, pedig nyilván neki is voltak rossz napjai. Hiányzik. Talán van róla képem valahol.

Neringaról és Arkaitzról is az utolsó egy-egy partink jut eszembe.

Arkaitz a búcsúbuliján pityókásan dicsekedett azzal, hogy mindenki tanult tőle valamit a csapatban. Nem akartam rontani az imageét, így én is helyeseltem. Pedig lustának tartottam, pláne egy induló vállalkozás felépítéséhez. Most már látom, hogy miben volt ő nagyon jó. A reptéri Starbucks mindig stresszes meló marad. Ahhoz túl nagy és sokszor kiszámíthatatlan a forgalma, hogy nyugodt munkahelyet biztosítson. Aztán sorolhatnám a sok szabályt, amit be kell tartani. De ő ebben a környezetben is jó hangulatot tudott teremteni, akár a manager dorgálása ellenére is. Az már egy másik dolog, hogy helyette másnak kellett dolgozni. El is ment hamar egy városi, kicsit nyugisabb Starbuksba. Bár neki sem ez volt a szakmája.

Neringa szinte végig unszimpatikus volt. Szintén lusta, olyan túlélő típus. De volt egy este, amikor együtt buliztunk, és ezután nem tudtam őt többet komolyan venni. Nagyon nagyon berugott, Joc szavaival élve, azt sem tudta milyen rendezvényen van. Én szinte színjózan voltam azon az estén, úgyhogy végigasszisztáltam az egészet. Sajnálom, hogy utána már nem volt több alkalmunk együtt bulizni. Elment szabira két hétre, majd még egy pár napot dolgoztunk együtt. Én próbáltam nem kihasználni a helyzetem, de akármikor ránéztem el kellett mosolyodnom.

Talán ők csinálták jól, és sokkal könnyebben átvészelték/átvészelik így az ilyen stresszes helyzeteket, ha már a sors néha úgy hozza, hogy be kell vállalni.

Hiányoztok mindannyian!

Levizsgultam

Megvan a nyelvvizsgám!!!!

Írásbeli: 88%

Szóbeli: 97%

Nagyon örülök neki!!!!!!!!!

Hosszas hallgatás után

Megvolt Zakopane is. Képek itt megtekinthetőek. Szuper négy napot töltöttünk együtt. Az idővel ugyan egy kicsit elszámoltam magam, de nem lettem betegebb. Sőt idő közben észrevétlenül eltűntek a tünetek, gyógyultnak nyilvánítom magam. Voltunk a Morskie Okonál, ami egy gyönyörű tengerszem a lengyel szlovák határ közelében. Krakkóban is barangoltunk egyet futólag. Újabb lengyel sörcsodákkal ismerkedtem meg. Nagyot buliztunk a helyi nyaraló nyugdíjasotthon csapatával. Tutajoztunk Dunajecnél. Szívtuk a friss levegőt. A hangulat prezentálása kép(p)en:

Tihany is jó volt. A nagy sportolásban teljesen leamortizáltam magam. Buli, meg reggelig tartó csevegés. Jó kaják, kevésbé jó rendezvényszervíz.

Sok-sokat angolozom, de sajnos annál kevesebbet lóvazok. Remélem majd hétvégén az etyeki borozgatás mellé be tudom szorítani.

Lassan meg fel kell vennem a munkába járó napi rutint is. Kedden rögtön egy esetleges BKV sztrájkkal indítunk.

 

Mellényúltam

Kezdem azt gondolni, hogy vannak olyan (típusú) filmek, amiket még nyelvgyakorlás céljából sem vagyok (leszek) hajlandó megnézni. Pl most egy ilyet fejeztem be. Event Horizon. Még véletlenül se! Az egyetlen jó dolog a filmben a Prodigy a végén, na de azért ne már... Az űrhajós szarnál már csak a horror űrhajós a rosszabb. Azt hiszem az idő múlásának ez is az egyik jele, hogy nem nézel meg minden vackot. Na most még végignéztem, habár az első másodperc sejtette a további történéseket.

Újra van hétvége feeling

Négy remek napon vagyunk túl.

Megvolt az első Nádas. Az 1500 forintos belépő kicsit meglepett. A zene viszont a régi volt. Nem tagadom, kicsit hiányzott a langyi british pop. Másnap jó idő, hekk, házi rétes, lazítás és barátok.

Sok sok lózás szintén jó idővel.

Továbbra is iszom a tavasz illatait. Várom a következő hétvégét, amikor is Zakopánéba megyünk.

Angolozás ezerrel, jó volna a vizsgát abszolválni. 

Termékeny napok

Senki nem mondhatja, hogy lusta vagyok. Esetleg azt, hogy egy kicsit a végletek embere. Az elmúlt pár napban többet sportoltam, mint Írországban egy éven keresztül. Vasárnap lovi. Hétfő kosár. Kedd jorkyball. Szerda squash. Holnap megint lovi lesz. Pénteken hajnalig tartó tánc. Szombaton talán pihegek.

A városban ma délben döbbenetes dugó volt, pont olyan mint a délutáni csúcs. Lassan elveszti a "délutáni" jelző az értelmét. Konstans dugó van minden fele. Csoda, hogy mindenki olyan stresszes?! Megyek inkább busszal a városba. A kocsi meg jó lesz vidékre.

Dublinban is volt dugó, csak az egyenletes mozgású, ami azért több mint gyök kettő.

Mindent összevetve a BKV jobb mint a Dublin Bus, de a budapesti forgalom sokkal idegtépőbb mint a dublini. Mondjuk egál. És nekünk van kenyérlángosunk is.